Visszajelzések

Egy ideje már nagyon foglalkoztatott a művészetterápia, beszéden túl képzőművészetben, mozgásban-táncban, irodalomban stb. fejezzem ki magam. A vírusos helyzet miatt online indult el egy kétszemélyes csoport, amelyben Judit támogatott minket. Nagyon sok mindent kaptam tőle. Baromira tetszett az, hogy egy nem irányított alkalomról volt szó, mindig az adott órán alakult ki a téma, néha  az óra végén már láttuk, mi lehet a következő alkalom témája. Olykor azzal mentünk tovább, olykor nem. Számomra egy nagyon kreatív, szabad, önkifejező folyamat. Nem akar beavatkozni semmibe, csak folyik. Nagyon fontos rész a mű megosztása és az arra való reflektálás, de sosem ítéljük meg a másikat, hanem inkább inspiráljuk, megosztjuk azt, bennünk mit váltott ki a mű vagy a műnek a bemutatása. Ami pedig még izgalmasabb, hogy bár a másik lánnyal néha teljesen más témán és egymástól távol dolgoztunk, mégis hasonló dolgokat hoztunk ki a végén. Az utolsó alkalom csak magáról az alakotásról szólt. Ezt a művet látjátok lent. Most, hogy ránézek egy színes anyókát látok. Miközben készítettem egyáltalán nem gondoltam erre, csak jött és ez lett. Na ilyen a művészetterápia: színes és mindig megleped saját magadat. Örülök, hogy belevágtam és a részese lehettem. 
Andi



Amolyan földhözragadt ember lévén mindig is ódzkodtam a pszichológiával kapcsolatos workshopoktól, de a Facebook oldalon éveken át megjelenő klassz képek miatt valamiért mégis belevágtam a három napos Belső Kaland programba. Nem bántam meg, valóban egy különleges belső kalandnak lettem a része csodás környezetben, még csodásabb társaságban. A beszélgetések és az alkotás során rengeteget tanultam önmagamról, illetve segítettek arra is ráébredni, hogy mások is küzdenek egészen hasonló problémákkal. A workshopot követő napon azt vettem észre, hogy teljesen stressz- és szorongásmentesen indultam neki a napnak, ami egészen szokatlan volt.
Ildi

Lélekvirágzás
Hol vannak azok a határok, ameddig még beengedek a saját terembe másokat, hol van a másik határa, ahova még beenged engem az ő világába? Miért és mikor döntök úgy, hogy belépek egy beszélgetésbe? Mi van akkor, ha időközben a beszélgetés más irányt vesz és bennem dolgoznak még a korábban elhangzott mondatok? Visszatérek oda? Hagyom? Ez a beszélgetés indította el a hétvégén a művészetterápiás folyamatban az újabb alkotást. Arra a kérdésre kerestem a választ, hogy: Milyen kilépjek a megszokottból, máshogy rálátnom az otthonról hozott mintáimra?
A kezem vezet. Ez valami nagyon új nekem. Nem tervezek, nem vágom méretre a papírt, nincs biztonságos, előre megalkotott struktúrám. Egymás után jönnek a színes csomagoló- és krepp papírok a kezembe: zöld, narancs, magenta, majd megint zöld és végül egy kis piros. Egy dobozban burjánzó (Judit meglátása) csokor virág és bimbók. Ahogy növekszik a virágom és megérkeznek az új hajtások is, meglátom, hogy a tető már nem fér rá a dobozomra. Az egyik bimbó áldozatul esik ennek a bátor növekedésnek és meglátom azt is , mintha óvná a növekvő újat. Mintha arra figyelmeztetne: Ne rakj olyan terheket magadra, hogy megsérüljön újból a belső lényeged! Hálás vagyok ennek a dobozkának, hogy egyszerre láttatta meg velem szeretetét és védelmét.
Ági




Nagyon jó volt a workshop, életem meghatározó élménye a találkozás a művészetterápiával, és a szuper csoportunkkal, akik annyit, de annyit segítettek nekem ... 💛 💜 💙 Élvezettel tanultam magamról, másokról, az alkotásról ... mindent köszönök!
Bea