Egy békés, biztonságos, szabad helyre érkeztem, ahol igazán találkozhattam magammal, és pihenhettem közben. Emellett úgy alakult, hogy egy szuper női közösségben alkothattunk, és támogathattuk egymást - külön kincs. Illetve izgalmas volt szakmai berkekbe is bepillantani néhány résztvevő által. Köszönöm!
Zsófi
Számomra a 3 napos művészetterápiás csoport olyan volt, mintha az állandó búgócsiga állapotomból, hirtelen egy kis szigeten lennék, néha kősziklákon mászva, kapaszkodva, felsértve a térdeim - máskor pedig a homokos tengerparton feküdve, ahogyan a hullámok és a napfény nyaldossák a testem.
Kiszakadni a pörgésből és önmagammal lenni mások tükrében - kapcsolódni vagy éppen a totális ellentétben lenni a Társam mondataihoz, mozdulataihoz, alkotásaihoz képest. Mindeközben ezernyi vékony aranyszálat találtam kapcsolódni a többiekhez, melyek enyhítették a magányom érzetét. Voltak könnyek és nevetés - biztonságban, szeretetben, megértésben és figyelemmel.
Marianna
Egy végelenül szeretetteli, intim megosztásokkal és derűvel teli tér, csoport ölelésében egy olyan erőforrásommal találkozhattam, ami azóta is elkísér. A nyári workshopon megtalált erőforrás még hónapokkal később, az élet nehéz sodrásában is visszacseng és azt üzeni, nyugodtan hátradőlhetek!
Köszönet, hogy ez a kép felszínre bukkanhatott a vezetett imagináció során. Még sokszor jól fog jönni!
Bea
Oázisfa
Átszellemülten alkotunk ezen a művészetterápiás hétvégén. Színezni, rajzolni, kollázst, szobrot készíteni, alkotni felnőttként, önfeledten olyan a léleknek, mint a levegő. Belső utazás.
Igazi mesevilág kapui tárulnak ki: festékek, filctollak, állatmintás csomagolópapír, fonalak, textilek, színes papírok, agyag és különleges csillámporok. Ma agyaggal fogok dolgozni. Megtapogatom a kezeimmel. Kétféle is van. Egy puhább és egy keményebb textúrájú.
A gyerekkoromba repít, amikor nyaranta a Maros partján sárból építettünk erődöt.
Most egy fát készítek. Előbb a törzse készül el. Lelki szemeim előtt megjelennek azok a fák, amelyeknek különlegesen csavarodik a törzsük. Én is tekerek egyet az enyémen. Aztán nekiállok az ágak és a levelek elkészítésének. Most először nézek fel és meglátom, hogy a szemben ülő lány a kezével festi meg a virágjai szirmait.
Jé! Csodálkozom magamban. Ezt is lehet? Egy zöld tubusból én is színezni kezdem a fámat a kezemmel. Az egyik levélre egy varázspálcát is készítek, ami azért varázslatos, mert minden
kívánságot tud teljesíteni. Olyan ereje van, hogy az egész fát bevilágítja. 1-2 színes gyümölcs is kerül erre a fára, aztán behintem arany csillámporral. Színes, élő, lüktető, majdnem tökéletes fát alkottam. Másnap reggel kezdés előtt érkezem, mert izgat, hogy vajon kiszáradt-e az agyag, megszáradt-e rajta a festék? Egy szép hátteret is szeretnék. Kapok segítséget, hogy a fámat áthelyezzem a munkanejlonról egy kemény lapra, mert fontos az esztétika.
Bármilyen gondosan járunk el, a fa nehezen viseli ezt az „áthelyezést”.
Letörik egy fontos ága, és egy-egy levél is a nejlonon marad. Friss, nedves agyaggal javítgatom a törések helyét. Akaratlanul a korábbinál eltérő sötétebb zöld tónust választok színezéskor.
Sebaj, lefedem csillámporral és nem látszik sem a javítás, sem az eltérő zöld árnyalat.
Amíg a többiek elmesélik az előző nap történéseit, egy ismerős érzést érzek a mellkasomban: a sürgetettséget. Nekem még dolgom van a fámmal, mielőtt mesélek róla. Alig jut el hozzám, amilyen történetekről
beszélnek a többiek.
Befészkeli magát egy gondolat a fejembe: „Nem kell ide csillám!”
Képek peregnek le előttem az eddigi életemből. Hasonlóságok a fa és az életem között. A csoport nem látja azt, amiről mesélek. Ők egésznek, teljesnek és törésmentesnek látják a fát.
Az egyik lány a pillangók szerepét is megfogalmazza helyettem: ők a transzformáció őrei.
A törés nyomait, az aranyló csillámpor hiányát csak én érzékelem.
Ági
A háromnapos művészetterápiás workshop fantasztikus élmény volt! Lehetőséget adott arra, hogy mélyebben kapcsolódjak magamhoz és a többiekhez, miközben kikukkanthattam a dobozomból és új perspektívákat fedeztem fel.
Ebben az otthonos, biztonságos és inspiráló légkörben könnyedén megnyílhattam, és igazi közösségi élményt élhettem át. A feltöltődés mellett igazi önismereti utazást is nyújtott számomra ez az alkalom.
Köszönöm!
Viki
Kedves Judit,
Terápia előtt voltak kétségeim hogy mennyire lesz ez az én módszerem, mi történik ha nem “szèp” az alkotás, ha nem tudok megnyílni és sok más.
Ezeket elég hamar eloszlattad, nagy segitség volt az első két alkalom (módszer ismertető és próba).
Az összes alkalom alatt figyeltél ránk, bàmulatos módon felmérted/érzékelted mire van a csapatnak szüksége és ezt melyik eszköz segiti. Nagyon sokat segitett, hogy biztositottad a kereteket, elméletet is adtál a beszélgetések alatt, moderáltad a folyamatot.
Nagyban segítetted, hogy a csapat hamar feloldódjon, bizalmi lègkört teremtettèl, biztosítottad hogy mindenkinek jusson idő és elmondhassa a vélemènyèt. Mindig rèszesei voltunk a döntèsnek. Igen hasznosak voltak kèrdèseid, reflektálásaid, a “tükör”, kiemelèseid, meglàtásaid.
Az általad vezetett csoportos művészet terápia során megtanultam milyen igazán megnyílni és befogadni idegeneket és gondolataikat, sok “aha” élményem volt és ez a folyamat segített egy nehezebb időszakban. Megéltem milyen művészeten àt kifejezni èrzèseim, felhozni dolgokat. Úgy érzem rengeteget tanultam ismèt magamról és működèsemről ilyen terápia keretében.
Köszönöm szèpen ezt az èlmènyt, tanulást, utazást!
Mindenkinek ajànlom aki szeretne teljesen mást kipróbálni, megtapasztalni milyen egy csapatban, csapat által fejlődni, Judit gondoskodó, empatikus és fantasztikusan ráérző művészetterapeuta vezetése alatt.
Mása
Egy ideje már nagyon foglalkoztatott a művészetterápia, beszéden túl képzőművészetben, mozgásban-táncban, irodalomban stb. fejezzem ki magam. A vírusos helyzet miatt online indult el egy kétszemélyes csoport, amelyben Judit támogatott minket. Nagyon sok mindent kaptam tőle. Baromira tetszett az, hogy egy nem irányított alkalomról volt szó, mindig az adott órán alakult ki a téma, néha az óra végén már láttuk, mi lehet a következő alkalom témája. Olykor azzal mentünk tovább, olykor nem. Számomra egy nagyon kreatív, szabad, önkifejező folyamat. Nem akar beavatkozni semmibe, csak folyik. Nagyon fontos rész a mű megosztása és az arra való reflektálás, de sosem ítéljük meg a másikat, hanem inkább inspiráljuk, megosztjuk azt, bennünk mit váltott ki a mű vagy a műnek a bemutatása. Ami pedig még izgalmasabb, hogy bár a másik lánnyal néha teljesen más témán és egymástól távol dolgoztunk, mégis hasonló dolgokat hoztunk ki a végén. Az utolsó alkalom csak magáról az alakotásról szólt. Ezt a művet látjátok lent. Most, hogy ránézek egy színes anyókát látok. Miközben készítettem egyáltalán nem gondoltam erre, csak jött és ez lett. Na ilyen a művészetterápia: színes és mindig megleped saját magadat. Örülök, hogy belevágtam és a részese lehettem.
Andi
Amolyan földhözragadt ember lévén mindig is ódzkodtam a pszichológiával kapcsolatos workshopoktól, de a Facebook oldalon éveken át megjelenő klassz képek miatt valamiért mégis belevágtam a három napos Belső Kaland programba. Nem bántam meg, valóban egy különleges belső kalandnak lettem a része csodás környezetben, még csodásabb társaságban. A beszélgetések és az alkotás során rengeteget tanultam önmagamról, illetve segítettek arra is ráébredni, hogy mások is küzdenek egészen hasonló problémákkal. A workshopot követő napon azt vettem észre, hogy teljesen stressz- és szorongásmentesen indultam neki a napnak, ami egészen szokatlan volt.
Ildi
Hol vannak azok a határok, ameddig még beengedek a saját terembe másokat, hol van a másik határa, ahova még beenged engem az ő világába? Miért és mikor döntök úgy, hogy belépek egy beszélgetésbe? Mi van akkor, ha időközben a beszélgetés más irányt vesz és bennem dolgoznak még a korábban elhangzott mondatok? Visszatérek oda? Hagyom? Ez a beszélgetés indította el a hétvégén a művészetterápiás folyamatban az újabb alkotást. Arra a kérdésre kerestem a választ, hogy: Milyen kilépjek a megszokottból, máshogy rálátnom az otthonról hozott mintáimra?
A kezem vezet. Ez valami nagyon új nekem. Nem tervezek, nem vágom méretre a papírt, nincs biztonságos, előre megalkotott struktúrám. Egymás után jönnek a színes csomagoló- és krepp papírok a kezembe: zöld, narancs, magenta, majd megint zöld és végül egy kis piros. Egy dobozban burjánzó (Judit meglátása) csokor virág és bimbók. Ahogy növekszik a virágom és megérkeznek az új hajtások is, meglátom, hogy a tető már nem fér rá a dobozomra. Az egyik bimbó áldozatul esik ennek a bátor növekedésnek és meglátom azt is , mintha óvná a növekvő újat. Mintha arra figyelmeztetne: Ne rakj olyan terheket magadra, hogy megsérüljön újból a belső lényeged! Hálás vagyok ennek a dobozkának, hogy egyszerre láttatta meg velem szeretetét és védelmét.
Ági
Nagyon jó volt a workshop, életem meghatározó élménye a találkozás a művészetterápiával, és a szuper csoportunkkal, akik annyit, de annyit segítettek nekem ... 💛 💜 💙 Élvezettel tanultam magamról, másokról, az alkotásról ... mindent köszönök!
Bea
